A tartalom a kommunikáció, az információátadás tükrében egy konkrét, vagy absztrakt, valóságos vagy képzetes jelenség. Ezt a tárolás érdekében kódoljuk.
Tartalom ábrázolásának eszközei: kép, szó, zene, mozgás
Kollektív tudat/mentálszféra
Allúzió: közvetett gondolatok, érzések, hangulatok
Szövegalkotás két formája: szóbeli és írásbeli. A szóbeli szöveg megjegyzését erősen segíti s mnemotikus támogatás. (kötött szöveg, közhelyek, klisék). A szövegállandóság tartósította a tartalmat. ezért az allúziók is változtak.
Szövegavulás: A régi szövegek háttérbe szorulása, érthetetlenné válnak.
Szóbeliség és szövegmondó: nem lehet szerzőről beszélni, a dalnok inkább előadó.
Az irodalom névtelen szerzőkkel kezdődik. Az első, nevét feltüntető szerző Anonymus volt. A reneszánsz korban történt nagy változás, a szerzők öntudatosan vállalják műveiket. (Janus Pannonius)
Régen a szöveg tagolása és az írásjelek használata nem volt jellemző. A nyomtatás elterjedésével kezdett általánossá válni.
A régi szerzői jog:
Az oralitás korában a tartalom köztulajdon volt. (bár az ókori szerzők közül soknak fel van tűntetve a neve is)
Az ókorban kialakultak könyvtárak. Az ekkori iratok javarésze csak egy példányban létezett. Középkorban kódexek, már maguk üzenetnek minősültek, nem csak a tartalmat akarták átadni. (Medium is the message) Thienemann azt írja, ezek a könyvek nem mind kerültek piacra. Volt, amelyiket a szerző szétosztotta az ismerősei között.
Ingénium: tartalom tulajdonlása/költői tárgy
A szerzői jog megjelenése előtt a szabad felhasználás volt a jellemző. Angliában viszont később a könyvnyomtatás királyi privilégium lett. Itt már megjelent a kalóznyomtatás jelensége is. Az első szerzői jogi törvény Anna Királynő törvénye. A szerzői jog a szellemi alkotást védi, de a találmányokat és ötleteket nem.
A művek integritásának 3 momentuma: a plágium, szövegintegritás, hiteles fordítás.
Plágium: az a cselekedet, amikor egy más által publikált munkát a sajátunkként tűntetünk föl, a hivatkozás, forrás megjelölés és szerzői engedély nélkül.
Fordítás esetében felmerül a kérdés, hogy egy rossz fordítás a szerzői jog megsértésének minősül-e.
